Lelketlenül, eszetlenül…

Azt mondják, hogy metakommunikációs értelemzésben az empátiának van a legjelentősebb szerepe és azt tapasztaltam, hogy az életben is az egyik legfontosabb dolog. Az empátia, a megértés, az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés kulcsa is. Sokan nem értik, hogy érzékenynek lenni mások világára (és a világra általában) nem gyengeséget jelent, és azt sem tudják sokan, […]

Tovább

Illúzió, a legeladhatóbb üzlet

Csendes dühvel figyelem, hogy manapság már bármi megvásárolható. Nincsenek elvek, nincsenek határok. Felzaklat az a gondolat, miszerint mindenből pénzt lehet csinálni, mindent el lehet adni! Ez a hatalmas fogyasztó/vásárló világ sehol és semmi előtt nem áll már meg? Tényleg nincs határ? Oda jutottunk, hogy előbb akarnának egyesek megvenni egy ember mására legyártott gumiszeretőt, mint megtanulni […]

Tovább

Csendesen szemlélve

Előre szólók, nem fogok ebben az írásomban finomkodni, most ez így jön ki, aki nem bírja a nyersebb szóhasználatot, guruljon át szőke babucika rózsaszínű blogjára inkább. Azt hittem, hogy nincs ma jó napom, mert valahogy betelt a pohár, de most jöttem csak rá, hogy ez az egyik legjobb napom 2016-ban. Elég volt sok mindenből.  Lezártam […]

Tovább

Viszlát, Helló, Szia, Isten hozott!

Néhány óra és itt az év utolsó napja, én pedig csak ülök és nézem a hópelyheket az ablakra fagyni. Mosolygva élvezem ezt a furcsa egyedüllétet. Soha nem volt ennyire kényelmes és ölelő a ‘csak én‘ társasága. Pedig van, aki szeret…olyan jó, hogy vagytok, és olyan jó, hogy értitek, hogy hagytok, hogy érzitek. Soha nem gyűlöltem […]

Tovább

Neked.

Olyan vagy, mint Krúdy Szindbádja. Mint az összes Szindbád, akit ismertem. Mindet szerettem. Gyönyörűen hazudtak, lelküket színezték, hol az alkohollal, hol egy kis droggal, hogy képük a világról, ne legyen fekete vagy fehér, sem éppen szürke vagy rothadt és megsárgult, egyik emlékben sem. Nem látták magukat, vagy nem jól, csak elhitték azt, amit kényelmesebb. Ijedten […]

Tovább

Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, […]

Tovább

Hogy vagy? Ah, izé, hát, nem jól, hát tudod…

Nem, nem tudom és sokszor, jobban járnék, ha nem is tudnám meg! Vannak emberek, akikkel, ha hosszú idő után újra találkozom, és ennek örömére, mosollyal az arcomon megkérdezem tőlük, hogy, hogy vannak, “Mi újság?” akkor órákig tartó siránkozásba kezdenek. Méghozzá minden egyes alkalommal. Minden találkozás az égbe emelt tekintetükkel, szájbiggyesztésükkel és mély sóhajtások közötti panaszkodásukkal kezdődik […]

Tovább

Szerelem? Fúj!

Hallottátok már, hogy valaki azt mondta, nem akar többé szerelemes lenni? “Nem akarom soha többé! Amikor szerelemes voltam, mindig ráfáztam.”  Erre sokan mondják, hogy szegény, megértelek, én is átmentem rajta, igazad van. (a francokat van!) Az a szemét átvert, nem szeretett, folyton megcsalt (ezt persze nem mondják ki sokan, mert nem jó hallani, tudni vagy […]

Tovább

Az emberismeret(lenség)ünk

Sokszor hallgatom barátaim, ismerőseim panaszát, hogy csalódtak valakiben. Ki a szüleiben, mert azok is csak emberek, ki a párjában, mert az még mindig nem teszi meg a nagy lépést, és térdel le egy gyűrűvel a kezében, ki pedig barátjában, aki csak magával van elfoglalva. Ez mindig elgondolkodtat, és arra az álláspontra juttat, hogy inkább az, […]

Tovább

Néhány ajtó a sötétségbe vezet

Azt mondják, ahol becsukódik egy ajtó, ott egy másik kinyílik. Ezt mondják akkor is, amikor egy kapcsolat véget ér. Ilyenkor, ez a mondat úgy hangzik a tudatunkban, mint egy kellemesen nyugtató melódia. És többnyire megtörténik. Jön egy újabb lehetőség, egy újabb kapcsolat, ami nem mindig jobb, csak más. De mi van akkor, ha az a […]

Tovább