Nem mondtam el…

Nem mondtam el…

Régen nem írtam neked. Egy ideje nem is beszélek hozzád. Elmegyek a képed mellett, rád nézek néha köszönök, máskor nem, van, hogy felemelem az ezüst keretet, kap egy puszit a hideg üveg, ami mögött félszegen mosolyogsz - ahogy csak a te generációd tud - , és megyek tovább. Nem nézlek hosszasan már, nem keresek válaszokat [...]

December. Karácsony. Nélküled.

December. Karácsony. Nélküled.

Sosem fog elmúlni. Sosem fog megszűnni. Az űr mindig fekete marad és súlyos, amit itt hagytál nekem, az ami utánad maradt velem. A hiányod. A nélküled.Pedig boldog vagyok, már nem vágyok másra, mint amim van, örülök az álmaimnak, (hogy egyáltalán vannak, mert láttam, van, akinek az sincs már), amelyekért dolgozhatok, hálás vagyok a mának és [...]

Kereslek…

"Tudod, én így születtem. Belém vagy kódolva. Amióta megfogantam, amíg élek és azon is túl, szeretlek téged!" Tavaly ezt írtam neked, emlékszel? Könnyed lezserséggel odavetettem egy papírra, amit borítékba tettem a virágcsokrod közepére. Csillogó szemed mindennél többet ért, amikor belenéztem. Már vártál. Tudtad, hogy érkezem. Tudtad, hogy viszek virágot és gyönyörű napunk lesz kettesben. Finomat [...]