Szia Anyu! 

Szia Anyu! 

Egyszer, az utolsó évben, ami megadatott még nekünk együtt, megkérdezted tőlem, hogy jó anyám voltál-e, elég volt-e amit adni tudtál és halkan még suttogtad - talán kimondani sem akartad -, hogy "megtettem, amit tudtam kicsim, bocsáss meg, ha..." Emlékszel mit csináltam és mondtam neked? Azonnal magamhoz öleltelek, nyugtattalak, hogy te voltál az egyetlen anya, akit [...]

Pszichopaták világa?

Az nem lehet, hogy félj kimenni az utcára, hogy félj mielőtt kiteszed a lábad az ajtón, hogy megnézd utoljára a tükörben, nem látszódnak-e formáid, amivel esetleg provokálnád a népet. Az nem lehet, hogy mint ember, mint nő félned kell. Így nem lehet élni. Nem lehet, hogy azzal a mélyen elnyomott, de ott létező gondolattal a [...]

Lelketlenül, eszetlenül…

Azt mondják, hogy metakommunikációs értelemzésben az empátiának van a legjelentősebb szerepe és azt tapasztaltam, hogy az életben is az egyik legfontosabb dolog. Az empátia, a megértés, az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés kulcsa is. Sokan nem értik, hogy érzékenynek lenni mások világára (és a világra általában) nem gyengeséget jelent, és azt sem tudják sokan, [...]

Ha szép vagy nem fáj?

Ha szép vagy nem fáj?

A minap valaki a következőket mondta nekem: „Mit tudsz te a fájdalomról? Sugárzol a boldogságtól, mosolyogsz, téged mindenki szeret, akit ismerek vagy épp irigyel. Neked mindened megvan! Amihez nyúlsz jól sül el, és ez frusztráló is, főleg amikor okoskodsz, mert te sem vagy szent! Neked mégis szép az életed! Nézz magadra, te szerencsés vagy, szép [...]

Viszlát, Helló, Szia, Isten hozott!

Néhány óra és itt az év utolsó napja, én pedig csak ülök és nézem a hópelyheket az ablakra fagyni. Mosolygva élvezem ezt a furcsa egyedüllétet. Soha nem volt ennyire kényelmes és ölelő a 'csak én' társasága. Pedig van, aki szeret...olyan jó, hogy vagytok, és olyan jó, hogy értitek, hogy hagytok, hogy érzitek. Soha nem gyűlöltem [...]

Azon a napon…

...megtanultam, hogy a valódi őszinteség, az tisztaság. Ha nem tiszta, amit mondunk vagy cselekszünk, akkor az nem őszinte teljesen. Nem azt mondom, hogy nem lehet igaz a pillanatban vagy tovább, de nem a lelkünk legmélyéről fakad. Útközben onnan formálódik félelmektől, elvárásoktól, érzelgősségtől, számításoktól és érdektől is piszkolódhat, amíg hangunk szavakká formálja, testünk mozdulattá teszi azt, [...]

Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, [...]

Kereslek…

"Tudod, én így születtem. Belém vagy kódolva. Amióta megfogantam, amíg élek és azon is túl, szeretlek téged!" Tavaly ezt írtam neked, emlékszel? Könnyed lezserséggel odavetettem egy papírra, amit borítékba tettem a virágcsokrod közepére. Csillogó szemed mindennél többet ért, amikor belenéztem. Már vártál. Tudtad, hogy érkezem. Tudtad, hogy viszek virágot és gyönyörű napunk lesz kettesben. Finomat [...]

Csak érzem!

Csak érzem!

Szeretném kimerevíteni a pillanatot. Megállni és várni, míg a világ jobbra fordul. Megvárni, amíg én jobbá válok. Olyanná, aki nem fél. Többségünk nem szeret a halálról beszélni. Nem akarjuk kimondani, sem meghallani, ha valaki szóba hozza. De van úgy, hogy beszélni kell róla. Elkerülhetetlen. Nekem tegnap kellett. Felhozta, és nem csendesíthettem el. Mert szüksége van [...]