Nőként, érezve…

Nőként, érezve…

Az motoszkál a fejemben vagy egy hete már, hogy komolyan van, aki szerint “az egész európai kultúra a nők egyenjogúságára épül, ez a sarokköve”? Az európai kultúra valóban erre épült? Nem szoktam politizálni, most sem fogok. Viszont sérti az intelligenciámat, ha hülyének akarnak nézni. Egyszerűen zavar. A fent idézett mondat pedig ezt érezteti velem meg [...]

Kommentelők aranyszabályai

Kommentelők aranyszabályai

Igen, van ilyen is, és merészelném mindenkinek a figylemébe ajánlani. Bár íratlan szabályról van szó én azért nagyon szeretném sokaknak az arcába tolni. De ugye nem lenne udvarias dolog. Aztán szeretném olykor, egy-egy ponton magamat is fejbe kólintani, mert van, hogy megbánom, hogy valahol megnyilvánultam. Mint legutóbb, amikor egy nő azt írta egy poszt alá, [...]

Szerkesztés nélküli életképek

Szerkesztés nélküli életképek

Egyre többen nem tudunk és egyre nehezebben örülünk a kis dolgoknak. Manapság lassan már az a nem normális, ha valaki egy csendben olvasott jó könyvtől és egy pohár forró csokitól boldog, főleg ha az nem tej-, glutén-, cukor-, meg lehetőleg csokimentes és ezt ki is mondja. Valahogyan benőtte magát mindennapjainkba, nem csak az, hogy mindenáron [...]

Anyanyelvünk szépségei, avagy beszéljünk nyíltan a giccs hányásáról

Anyanyelvünk szépségei, avagy beszéljünk nyíltan a giccs hányásáról

Elég sokat olvasok a magyar online világban. Ez pedig automatikusan hozza magával, hogy nem csak cikkeket, posztokat olvasok el, de a hozzájuk tartozó kommenteket is. Van, hogy csak pislogok és dörzsölöm a szemem, hátha kikaparhatom a retinámból valahogy az elém táruló rémségeket. Nem arról beszélek, amikor valakinek gyér a helyesírása, de bátran okoskodik itt-ott (vagy [...]

Kérdések kereszttüzében II.

Kérdések kereszttüzében II.

Itt vagyok a második résszel a bloggerek kérdezz-felelek játékának keretében. Persze ez kicsit sem játék, inkább olyan, mintha a hóhért akasztanák. Legalábbis nekem nem könnyű a mélyebb kérdésekre válaszolni. Meg kell mondanom néhány blogger erősebb kérdéseket tesz fel, mint a legkeményebb újságírók vagy nyomozók. Nézzük gyorsan mire is gondolok pontosan! Adri könyvmoly: Mi a legnehezebb [...]

Kérdések kereszttüzében

Kérdések kereszttüzében

Nekem estek a bloggerek megint! Persze csak békésen és kedvesen, pont úgy, mint tavaly,  de több kérdéssel bombáztak, mint arra számítottam egy játék keretében, ami egy blogger csoportban kelt újra életre, hála a csoportot alapító gyönyörű szőke admin kisasszonynak. Nem szaporítom tovább a szót, ha szeretnél rólam mindenféle dolgot megtudni, akkor olvass tovább nyugodtan. A [...]

Nem éppen egy Valentin-napi cukormáz

Nem éppen egy Valentin-napi cukormáz

Nekem nincs általános bölcsességem, sem klisékkel átszőtt gyönyörű fényképem, ami elmondja mi a szerelem. Szerintem a szerelmet nem is lehet elmondani és igazán leírni sem, csak körülírni, sugallni, éreztetni, ahogy a világ legnagyobb írói tették megannyi regényben, versben, esszében. Írókat pedig, akik mindig kicsit belehaltak abba, amit egy-egy írásuk jelentett nekik a szerelemről, s amit [...]

Lappangó Január

Lappangó Január

Nálam az új év - immáron négy éve - nem január elsején, hanem február elsején kezdődik. Januárban elvonulok. Vagyis már a karácsonyi ünnepek után és már a Szilveszter éjszakáját is csendesebben töltöm. Már nem szeretem a januárt. Akkor sem ha egy új év kezdetét mutatja, sokakban reményt ébreszt, és bennem is elhatározásoknak ad helyet és új [...]

Rossz szokások, ég veletek!

Rossz szokások, ég veletek!

Alig hiszem el, hogy milyen gyorsan repül az idő, és alig van már csak pár nap az évből. Most már abszolút érzem, amit a felnőttek mondogattak régen és amire érthetetlenül ráztam a fejem kislányként, azaz, hogy "az idő gyorsan száll, használd ki minden percét, ami megadatik". Miközben ráébredtem erre, elmerengtem azon is mik történtek az [...]

A megbocsátásról

A megbocsátásról

A minap a megbocsátástól kérdezett egy olvasóm, és így karácsony közeledtével minden második megosztás az internetes platformokon, szirupruhába bújtatja az emberi kapcsolatokat, miszerinta karácsony a szeretet és a megbocsátás ünnepe, és ezt mindenkinek éreznie kell! Ha ez nem lenne elég, ezt üzeni esténként egy csomó (filmnek eladott) hálivúdi cukormáz. De a megbocsátás nem mindig egyszerű [...]

Kevesebb. Több.

Kevesebb. Több.

Ma reggel munkába menet arra gondoltam, hogy hova jutottam el az elmúlt években. Mármint itt bennem, mennyit dolgoztam és mit értem el. Bevallom nem mindig könnyű javítani saját magunkon, viselkedésünkön, tágítani felfogásunk, tanulni hibáinkból, belátni azokat eleve. Szembenézni saját gyarlóságainkkal olykor nagyon kemény meló. Annyi szent, hogy kevésbé vagyok seggfej most, mint mondjuk három éve. [...]

Néha még…

Néha még…

Tudod, néha még eszembe jutsz. Néha még előtörsz belőlem, hiába nem akarom. Hiába múltak el évek, hosszúnak hitt, most pillanatnak tűnő tizenévek, néha még, felszínre jön emléked. Megtanultam bánni vele, de amivel még mindig nem tudok, az, hogy hatalmat adtam neked akkor. Olykor még dühít, hogy magamat kérdőjeleztem meg, a saját elmém épségét inkább, mert [...]

Az ördög egyik hídján jártam 

Az ördög egyik hídján jártam 

Ahogy ígértem az Instagram profilomon a múlt heti képeim alatt, itt is vagyok, hogy jelentkezzek a magyar nyelvű poszttal a Valentré hídról. Ehhez, a Cahors városában álló, méltán híres, háromtornyú hídhoz különös legenda kötődik. A híd mondhatni döcögve, nagyon  lassan, évtizedek alatt épült, aztán hirtelen az utolsó években, mintha megszállta volna az 'ihlet' az építészt, [...]

A farkasarcú művész

A farkasarcú művész

Van egy férfi a magyar kortárs író-költők között, akit én elég régóta figyelek. Tekintetében látom megannyi élet örömét és bánatát, amit ő művészien ad át a szemlélőknek, mintha az olyan könnyű lenne. Miközben ír, könyveket ad ki, zenél, fotóz vagy éppen színészkedik, sosem felejt el embernek és főleg önmagának maradni. Papp Ádámmal beszélgettem.  Ádival a blogomnak [...]

Picit a gasztronómiáról

Picit a gasztronómiáról

Az egyik legfontosabb gasztronómiai mű; Az ízlés fiziológiája írója Brillat-Savarin azt mondta: "A gasztronómia mindannak intelligens ismerete, ami összefügg a táplálkozással." Ennél pontosabban megfogalmazni nem is lehetne. A gasztronómia az étel és a kultúra és közötti összefüggésnek a tudománya, amihez hozzátartozik az alapanyagok részletes ismerete, eredetének és használatuk miértjének tudása, a terítés, tálalás és felszolgálás [...]

Hakniguru sosem leszek!

Hakniguru sosem leszek!

Haknimicsoda? Többen is mondták, hogy ezt a szót én találtam ki, de azért nincs akkora arcom, hogy elhiggyem, vagy foglalkozzak vele igazán, bár kiváncsian megnéztem és a google sem cáfolt rá az előbb, úgyhogy el a kezekkel, mondom ezt mosolyogva persze, mert most nem az én olykor agyament nyelvezetemről szeretnék. Azt szónokoltam az elmúlt hónapokban, hogy [...]

Elég vagyok!

Elég vagyok!

Sokáig nem emeltem fel a fejem. Úgy közlekedtem az utcán, hogy lefelé sütött szemmel néztem az utat amin épp bukdácsoltam. Épp csak annyira emeltem meg a tekintetem olykor, hogy ne menjek neki senkinek, hogy nehogy zavarjak valakit, ne okozhassak gondot. Annyira figyeltem csak, hogy nehogy hozzám érjen valaki. Szerettem volna semmi lenni nagyon sokszor amikor [...]

Szia Anyu! 

Szia Anyu! 

Egyszer, az utolsó évben, ami megadatott még nekünk együtt, megkérdezted tőlem, hogy jó anyám voltál-e, elég volt-e amit adni tudtál és halkan még suttogtad - talán kimondani sem akartad -, hogy "megtettem, amit tudtam kicsim, bocsáss meg, ha..." Emlékszel mit csináltam és mondtam neked? Azonnal magamhoz öleltelek, nyugtattalak, hogy te voltál az egyetlen anya, akit [...]

Elég.

Elég.

Néha valahogy nehézzé válik. Néha elég az emberekből, az utca zajából, a rohanó autósokból, a tolakodó emberekből, az online térből, a sok agresszív megnyilvánulásból, az ellenségeskedésből, a gyűlöletből, amit szórnak szét olyan nagyon sokan, akár ok nélkül is, csak mert a másik ember egy másik ember. Elég a nagy információáradatból, nem akarom reális időben tudni [...]

A nagybetűs szerelemről kisbetűkkel

A nagybetűs szerelemről kisbetűkkel

Nem szeretek úgy írni, hogy kell. Mert elvárják, mert szokás, vagy mert ma minden magára adó blogger klaviatúrát ragad és elmélkedik kettőt vagy hármat a szerelemről. Nem érdekelnek a klisék és a mézes-mázas okoskodások. Ahogy maga a Valentin-nap sem érdekel különösebben. Lábrázást kapok a sablonoktól és a mutogassuk a nagybetűs érzéseinket dologtól. De azért engem [...]