Amikor még kislány voltam…

Amikor még kislány voltam…

Amikor még kislány voltam minden szebb volt. Emlékszem az iskolából hazaérve minden nap előre elkészített ebéd várt, majd jött a gimis szomszéd lány, aki vigyázott rám és segített tanulni is. Felnéztem rá, mert annyi mindent tudott és mindig kedves volt velem. Nem érezte nyűgnek, hogy vagyok. Anya délután hazaért öt körül, és leültünk beszélgetni vagy [...]

December. Karácsony. Nélküled.

December. Karácsony. Nélküled.

Sosem fog elmúlni. Sosem fog megszűnni. Az űr mindig fekete marad és súlyos, amit itt hagytál nekem, az ami utánad maradt velem. A hiányod. A nélküled.Pedig boldog vagyok, már nem vágyok másra, mint amim van, örülök az álmaimnak, (hogy egyáltalán vannak, mert láttam, van, akinek az sincs már), amelyekért dolgozhatok, hálás vagyok a mának és [...]

Férfiak dögöljetek!

Férfiak dögöljetek!

Néhány hónapja csináltam egy kis 'tesztet' minden idők legkedveltebb közösségi platformján. Egy ismerősömmel való beszélgetés váltotta ki a kísérletezési vágyat és a kivitelezési ötletet. Megjegyezte ugyanis, hogy én eldugom magam. Hogy lehetnék sokkal több (?), szexisebb, kívánatosabb, hisz vannak idomaim és a pofim is szép, egy divatos smink jobban feldobná (ettől lennék több?). Tanácsot is [...]

Anyák napi előszó

Anyák napi előszó

Napok óta azt hallom és olvasom mindenhol, hogy jön az anyák napja! Minden egyes alkalommal, ahogy érzékelem ezt a két szót - anyák napja - libabőrős leszek, lezsibbad kezem-lábam és valamiféle gyomortájéki fájdalmat érzek, ami a mellkasomig hatol. Tudom, hogy anyák napja lesz vasárnap, szinte mindenki tudja! Csak nem mindenkinek van anyukája, akit megölelhet... Amikor [...]

Csendesen szemlélve

Csendesen szemlélve

Előre szólók, nem fogok ebben az írásomban finomkodni, most ez így jön ki, aki nem bírja a nyersebb szóhasználatot, guruljon át szőke babucika rózsaszínű blogjára inkább. Azt hittem, hogy nincs ma jó napom, mert valahogy betelt a pohár, de most jöttem csak rá, hogy ez az egyik legjobb napom 2016-ban. Elég volt sok mindenből.  Lezártam [...]

Merengő

  Órák óta csak visznek a lábaim a megfagyott utcákon. Nem magamat keresem, bármit is hiszel, én megvagyok. Mindig is megvoltam, ahogy a lemenő nap is az orrom előtt. Még akkor is, ha dacosan néztem bele abba a tükörbe, amit tartottál elém, figyeltem mindenre, amit a pillanat adott. Jólesik ez az érzés, a tudatomban létezés, [...]

Foszlányok…

Most legszívesebben megfognám a gyerekeket, a kutyát és kimennék a kertbe hemperegni a hóba, ahol a gyermekeim apja, - a szerelmem - már hógolyókkal felszerelkezve vár, hogy megdobáljon velük, majd cinkos nevetéssel beugorjon a kocsi mögé fedezékbe, mert tudja, ebből 'csata' lesz. De nincsenek gyerekeim, se kutyám, sem kertem és a szerelmem... Ő nem hisz [...]

Viszlát, Helló, Szia, Isten hozott!

Néhány óra és itt az év utolsó napja, én pedig csak ülök és nézem a hópelyheket az ablakra fagyni. Mosolygva élvezem ezt a furcsa egyedüllétet. Soha nem volt ennyire kényelmes és ölelő a 'csak én' társasága. Pedig van, aki szeret...olyan jó, hogy vagytok, és olyan jó, hogy értitek, hogy hagytok, hogy érzitek. Soha nem gyűlöltem [...]

Azon a napon…

...megtanultam, hogy a valódi őszinteség, az tisztaság. Ha nem tiszta, amit mondunk vagy cselekszünk, akkor az nem őszinte teljesen. Nem azt mondom, hogy nem lehet igaz a pillanatban vagy tovább, de nem a lelkünk legmélyéről fakad. Útközben onnan formálódik félelmektől, elvárásoktól, érzelgősségtől, számításoktól és érdektől is piszkolódhat, amíg hangunk szavakká formálja, testünk mozdulattá teszi azt, [...]

Neked.

Olyan vagy, mint Krúdy Szindbádja. Mint az összes Szindbád, akit ismertem. Mindet szerettem. Gyönyörűen hazudtak, lelküket színezték, hol az alkohollal, hol egy kis droggal, hogy képük a világról, ne legyen fekete vagy fehér, sem éppen szürke vagy rothadt és megsárgult, egyik emlékben sem. Nem látták magukat, vagy nem jól, csak elhitték azt, amit kényelmesebb. Ijedten [...]

Voltam…

Voltam már sok minden. Voltam csecsemő, angyalarcú kislány, dühös tinédzser, lázadó fiatal lány. Voltam szűz és szemérmes. Felszabadult. Szabad. Vad. Ribanc valaki szemében. Voltam áldozat. Másé és magamé. Voltam tettes. Megcsalt. Megcsaló. Szerető. Vagy csak egy test. Voltam szerelmes. Voltam terhes, annak aki nem szeretett. Voltam kidobott és elhagyott. Léptem már rá szívekre. Voltam barátnő. [...]

A legigazabb mondat

A legigazabb mondat

Hemingway azt írta egyszer: "Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabbat, amit tudsz." Saját magam áldozata voltam egész életemben. Ez, az én jelenlegi legigazabb mondatom. Nehéz, nagyon nehéz kimondani, leírni, de főleg érezni ezt. Azzal kezdtem a bemutatkozásomban, hogy [...]

Hazudtam neked…

Olykor, hiányod még elvakít percekre, még fáj érezni, hogy nem vagyok senki gyermeke. Néha, még sajnálom magam, és siratom ölelő karjaid, melyeket elvesztettem. De, ne aggódj, már nem fekszem a padlón, lábnyomod helyén. Felkeltem. Fájnak ugyan elgémberedett részeim, megdermedt szívem, álmaim és reményeim nélküled, de tudom, aminek kell, túlél mindent. Akkor is, ha olyan hangosan [...]

Álomtalan

Láttam ma magam a tükörben. Nem hiszem, hogy tetszenék neked. Magamnak sem tetszettem. Nem ismertem fel azt, aki visszanézett. Kerestem magamat, néztem merre lehetek, de nem találtam senkit, akire büszke lehetsz. Nem abban a tükörben, nem a pótcselekvésekben, a pohár borban, meg még egyben, az egyre hosszabb alvásokban, a menekülésben, az altatókban, a délutánig pizsamában [...]

Megadom magam!

Megadom magam, magamnak. Elég volt. Nem harcolhatok tovább ellenem. Még érted sem tehetem. Én nem vagyok. Csak létezem. Eltűnök magamból. Ezt a csatát el kell vesztenem, mert belehalok. Lassan felemészt a kimondatlan, a jobbnak lenni akarás, ami nem más, mint hiedelem, megfelelés. Elfojtás. Mássá hasonulás. Sokszor érzem rejtett őszintétlenségem. Hazudok, amikor azt mondom vigyázok magamra. [...]

Kereslek…

"Tudod, én így születtem. Belém vagy kódolva. Amióta megfogantam, amíg élek és azon is túl, szeretlek téged!" Tavaly ezt írtam neked, emlékszel? Könnyed lezserséggel odavetettem egy papírra, amit borítékba tettem a virágcsokrod közepére. Csillogó szemed mindennél többet ért, amikor belenéztem. Már vártál. Tudtad, hogy érkezem. Tudtad, hogy viszek virágot és gyönyörű napunk lesz kettesben. Finomat [...]

Utóirat

Mindenben, amit leírok, benne vannak lelkem darabjai. Legyen az egy cikk a blogomon, egy vers, egy novella avagy a készülő regényem, ott vannak a "részeim". A kitalált történeteimben van a világom egy része, életem szereplői, helyszínei, más-más ruhákban, átformálva kicsit, vagy nagyon, a történetemhez igazodóan. Mindenből és mindenkiből táplálkozom, az életből, ami megihlet. Talán pont [...]

Kedves Melinda!

A napokban, kielemeztél engem. Elemezted mit tettem meg, kiért és mit nem. Elemezted, hogyan gyászolok. Elemezted azt is, hogy élesre próbálom fogni a tollam, bár fogalmazni nem tudok. Elemezted a „szar” blogomat. Elemezted a kinézetem. Sohasem tudtam, hogy ennyire érdekel, a hátsóm formája. Kiértékelted, hogy mosolygok egy-egy fényképen. Nem dühít, bár első körben elöntött az [...]

Nincs…

  Érezted valaha az életet? A fontosságát? A csodát és a fájdalmat, amelyet egy pillanat magában hordoz? Érezted valaha, hogy semmi sem fontosabb, mint a tudat, hogy vagyunk? Hogy te létezel? Hogy ő létezik? Érezted valaha a felelősséget, amivel az életedért tartozol magadnak? A felelősséget, amivel olykor más ember életéért felelsz? Én igen. A pillanatban, [...]

Hiányzol

Volt tegnap egy furcsa telefonbeszélgetésem, egy rég eltűnt ismerőssel. Elmesélte az életét, onnan kezdve, hogy utoljára találkoztunk, majd kérdésekkel árasztott el. Azt is megkérdezte, hogy hiányzik-e ő nekem. Megdöbbentem, hogy megengedi magának, miközben arra gondoltam, hogy " hékás, ennyire jóban azért nem vagyunk!"  Vannak kérdések, amiket azt hiszem, soha nem tennék fel komolyan senkinek. Hiányzom? (amit [...]