Én és az arcom

Én és az arcom

Amióta online írok többször blefutottam már abba, hogy egyesek, a mondanivalóm, az írásaim helyett a külsőmmel foglalkoznak. Hogy az milyen szerintük, hogy azt én bizonyára "mutogatom" a fotóimon az online térben, mert bizonyára dicséretre vágyom. Olvastam elmélkedéseket rólam idegenektől több esetben is, miszerint azért van rólam  bármilyen kép a blogom oldalán vagy online felületeimen, mert [...]

Kislányok, segítsetek!

Kislányok, segítsetek!

Hét éves voltam. Mivel anyukám reggel hétre járt dolgozni, egy szomszéd anyuka kísért el az iskoláig, ami maximum hatszáz méterre volt az otthonomtól, a Jázmin utcában a mai Wekerle üzleti főiskola helyén. Sosem felejtem el azt az épületet, kislánykén mindig büszkén figyeltem tégláit, ablakait, sőt szívtam magamba a koros falak illatát. A Tömő és a [...]

Te miben hiszel?

Te miben hiszel?

A sorsban? A véletlenekben? Vagy abban hiszel, hogy mindenki és minden elrendeltetett az életünkben? Úgy vagy vele, hogy minden egy körforgás része? Hiszel az ok-okozati törvényben? Vagy abban hiszel, hogy van vonzás? Esetleg nálunk nagyobb energiák döntenek, mi csak abban dönthetünk, hogy figyelünk-e rájuk vagy sem? A minap, az egyik tanárommal beszélgettem, többek között célokról, [...]

La mia dolce vita – Életem Olaszországban most

La mia dolce vita – Életem Olaszországban most

Mindig magamnak való ember voltam, mindig is szerettem az egyedüllétet, már kisgyermek koromban is többször eltávolodtam a gyerekektől, magamban játszottam. Aztán tiniként lázadni kezdtem, nem csak a világ ellen, de önmagam ellen is. Nem akartam olyan lenni amilyen vagyok, egészen úgy harmincas éveim elejéig tartott mindez. Nem vagyok nagy társaságba járó ember tehát és ma [...]

Nem tudom hogyan kell szeretni örökre

Nem tudom hogyan kell szeretni örökre

Ezt mondtad nekem. Meg azt, hogy nem tudod hogyan érd el, hogy kitartson a szerelem. Hogy talán mindig is tiéd volt ez a dolog, ezért ment tönkre a házasságod, meg a többi kapcsolatod. Azt mondtad nem tudod, hogyan legyél szerelmes úgy, hogy valahol félúton ne bukj meg és ne ess pofára vélekedéseidben, tévhiteidben, kibúvóidban vagy [...]

Leírni azt a napot

Leírni azt a napot

Vasárnap volt. Ötödike. Január. Pontosan úgy, mint ma. Hajnal három után 17 perccel csörgött a mobilom. Tudom, mert mielőtt felvettem volna, megnéztem az időt. Tudnom kellett hány óra volt. Fontos volt az elmémbe vésni a pontos idejét a pillanatnak, amikor az életem megváltozott. Amikor teljesen átváltozott, minden, amikor megszűnt az, ami és aki voltam, amikor [...]

Találkozzunk januárban

Találkozzunk januárban

Emlékszem mennyi éven keresztül milyen lelkesen vártam az év utolsó éjszakáját, hogy volt, amikor hatalmas bulikat (partikat bocsánat, elfelejtettem sznoboskodni, és kihagytam, hogy francia pezsgővel, kaviárral és elegáns ruhákban villogó magamutogatással fokozott eseményeket - önirónia vége-) szerveztem épp aktuális otthonomban, vagy én mentem valahová, valamilyen hangos és nyűzsgős helyszínre, ahol nagyon ott kellett lenni, mert [...]

Ha van valami, amit nem tudtál megbocsátani magadnak…

Ha van valami, amit nem tudtál megbocsátani magadnak…

Azt hiszem a képtelenség arra, hogy megbocsássunk másoknak, de legfőképpen magunknak és az, ahogy felemészt minket mindez, maga a pokol. Nagyon kevés rosszabb dolog van ennél, mert a bűntudat, a fájdalom, a harag és tehetetlen indulat, amivel párosulhat a megobcsátani képtelenség olyan teher, ami lépésről-lépésre megölhet minket, hiába élünk.  Az igazságtalansággal kapcsolatos dolgok megbocsátása hatalmas, [...]

Ezért nem kerestelek többé

Ezért nem kerestelek többé

Ma eszembe jutottál, hogy mennyi év eltelt, de még mindig le tudnálak rajzolni az utolsó hajszáladig, ha tudnék rajzolni, persze nem tudok, de érted, ugye? Még mindig felismerném a hangod, az érintésed is talán, és hihetetlen, de még mindig tudom fejből a telefonszámod, pedig arra már nem emlékszem hogyan szerettelek, hogy valaha voltunk bármik is, [...]

Rekviem

Rekviem

Véglegesen és teljesen elszakadtam a gyökereimtől, a szülői ház fogalmának jelentésétől. Eladtam az örökségem, amely nagyszüleim vidéki háza volt, amelyben anyám is nevelkedett, és bevallom, kicsit nem találom a helyem. Nem kesergek, nem fáj már az elmúlás sem csak úgy érzem teljesen gyökértelen vagyok, és most már tényleg nincs otthon, ahová haza lehet menni, hogy [...]

Nem mondtam el…

Nem mondtam el…

Régen nem írtam neked. Egy ideje nem is beszélek hozzád. Elmegyek a képed mellett, rád nézek néha köszönök, máskor nem, van, hogy felemelem az ezüst keretet, kap egy puszit a hideg üveg, ami mögött félszegen mosolyogsz - ahogy csak a te generációd tud - , és megyek tovább. Nem nézlek hosszasan már, nem keresek válaszokat [...]

A szégyenem

A szégyenem

Volt egy nyomorúságos időszak az életemben amikor konkrétan nem voltam jelen benne. Állandóan a telefonom bújtam, a szociális platformokra figyeltem és ettől méginkább egyedül éreztem magam. Hogy miért tettem? El akartam magam zárni, szeparálni a valóságtól, attól, ami körülvett, de leginkább a saját belső érzéseimtől és gondolataim elől bújtam el. Azoktól a 'legbelsőbbektől' , amik [...]

Öt év

Öt év

Régen kedveltem a januárt. Ötödikén már lelkesedtem, már kitaláltam mit kapsz a szülinapodra, hogy mit csinálunk a te napodon, amit öt évvel ezelőtt nem értél már meg. Te ötödikén hajnalban elaludtál. Elmentél. Békére vágytál. Nyugalomra. Remélem megtaláltad. Remélem most jó neked. Jobb, mint az utolsó éveid itt, ebben az életben. Nem tudom mi fájt annyira [...]

11 hónap – A változás útján

11 hónap – A változás útján

Akik követnek a Facebookon, olvashatták, hogy elmentem meglátogatni egy buddhista központot Toszkána szívében, pontosabban Európában a legnagyobbat, a Tzong Kapha Láma Intézetet, és eltöltöttem egy napot egy tibeti buddhista tanítóval. Nagyon sokat kaptam tőle, és úgy éreztem, nem léphettem ki onnan úgy, nem búcsúzhattam el a tanítótól úgy, mintha mi sem történt volna bennem. Elhatároztam [...]

Csak mi ketten

Csak mi ketten

A pszichológusnál töltött hosszú órák alatt, ahova a gyász vezetett emlékszem csak én beszéltem. Bármennyire erőlködöm nem tudom felidézni a doki hangját. Talán nem is lényeges. Talán csak az a fontos, hogy mindent, de tényleg mindent kimondtam. Nem tudtam, hogy mennyire nehéz dolog ez. Mármint kimondani mindent. De amikor kimondod a múltadból feltörő dolgokat, vagy [...]

Nem éppen egy Valentin-napi cukormáz

Nem éppen egy Valentin-napi cukormáz

Nekem nincs általános bölcsességem, sem klisékkel átszőtt gyönyörű fényképem, ami elmondja mi a szerelem. Szerintem a szerelmet nem is lehet elmondani és igazán leírni sem, csak körülírni, sugallni, éreztetni, ahogy a világ legnagyobb írói tették megannyi regényben, versben, esszében. Írókat pedig, akik mindig kicsit belehaltak abba, amit egy-egy írásuk jelentett nekik a szerelemről, s amit [...]

Lappangó Január

Lappangó Január

Nálam az új év - immáron négy éve - nem január elsején, hanem február elsején kezdődik. Januárban elvonulok. Vagyis már a karácsonyi ünnepek után és már a Szilveszter éjszakáját is csendesebben töltöm. Már nem szeretem a januárt. Akkor sem ha egy új év kezdetét mutatja, sokakban reményt ébreszt, és bennem is elhatározásoknak ad helyet és új [...]

Néha még…

Néha még…

Tudod, néha még eszembe jutsz. Néha még előtörsz belőlem, hiába nem akarom. Hiába múltak el évek, hosszúnak hitt, most pillanatnak tűnő tizenévek, néha még, felszínre jön emléked. Megtanultam bánni vele, de amivel még mindig nem tudok, az, hogy hatalmat adtam neked akkor. Olykor még dühít, hogy magamat kérdőjeleztem meg, a saját elmém épségét inkább, mert [...]

Elég vagyok!

Elég vagyok!

Sokáig nem emeltem fel a fejem. Úgy közlekedtem az utcán, hogy lefelé sütött szemmel néztem az utat amin épp bukdácsoltam. Épp csak annyira emeltem meg a tekintetem olykor, hogy ne menjek neki senkinek, hogy nehogy zavarjak valakit, ne okozhassak gondot. Annyira figyeltem csak, hogy nehogy hozzám érjen valaki. Szerettem volna semmi lenni nagyon sokszor amikor [...]

Szia Anyu! 

Szia Anyu! 

Egyszer, az utolsó évben, ami megadatott még nekünk együtt, megkérdezted tőlem, hogy jó anyám voltál-e, elég volt-e amit adni tudtál és halkan még suttogtad - talán kimondani sem akartad -, hogy "megtettem, amit tudtam kicsim, bocsáss meg, ha..." Emlékszel mit csináltam és mondtam neked? Azonnal magamhoz öleltelek, nyugtattalak, hogy te voltál az egyetlen anya, akit [...]