Nőként, érezve…

Az motoszkál a fejemben vagy egy hete már, hogy komolyan van, aki szerint “az egész európai kultúra a nők egyenjogúságára épül, ez a sarokköve”? Az európai kultúra valóban erre épült? Nem szoktam politizálni, most sem fogok. Viszont sérti az intelligenciámat, ha hülyének akarnak nézni. Egyszerűen zavar. A fent idézett mondat pedig ezt érezteti velem meg […]

Tovább

Kommentelők aranyszabályai

Igen, van ilyen is, és merészelném mindenkinek a figylemébe ajánlani. Bár íratlan szabályról van szó én azért nagyon szeretném sokaknak az arcába tolni. De ugye nem lenne udvarias dolog. Aztán szeretném olykor, egy-egy ponton magamat is fejbe kólintani, mert van, hogy megbánom, hogy valahol megnyilvánultam. Mint legutóbb, amikor egy nő azt írta egy poszt alá, […]

Tovább

Anyanyelvünk szépségei, avagy beszéljünk nyíltan a giccs hányásáról

Elég sokat olvasok a magyar online világban. Ez pedig automatikusan hozza magával, hogy nem csak cikkeket, posztokat olvasok el, de a hozzájuk tartozó kommenteket is. Van, hogy csak pislogok és dörzsölöm a szemem, hátha kikaparhatom a retinámból valahogy az elém táruló rémségeket. Nem arról beszélek, amikor valakinek gyér a helyesírása, de bátran okoskodik itt-ott (vagy […]

Tovább

A megbocsátásról

A minap a megbocsátástól kérdezett egy olvasóm, és így karácsony közeledtével minden második megosztás az internetes platformokon, szirupruhába bújtatja az emberi kapcsolatokat, miszerinta karácsony a szeretet és a megbocsátás ünnepe, és ezt mindenkinek éreznie kell! Ha ez nem lenne elég, ezt üzeni esténként egy csomó (filmnek eladott) hálivúdi cukormáz. De a megbocsátás nem mindig egyszerű […]

Tovább

Hakniguru sosem leszek!

Haknimicsoda? Többen is mondták, hogy ezt a szót én találtam ki, de azért nincs akkora arcom, hogy elhiggyem, vagy foglalkozzak vele igazán, bár kiváncsian megnéztem és a google sem cáfolt rá az előbb, úgyhogy el a kezekkel, mondom ezt mosolyogva persze, mert most nem az én olykor agyament nyelvezetemről szeretnék. Azt szónokoltam az elmúlt hónapokban, hogy […]

Tovább

Pszichopaták világa?

Az nem lehet, hogy félj kimenni az utcára, hogy félj mielőtt kiteszed a lábad az ajtón, hogy megnézd utoljára a tükörben, nem látszódnak-e formáid, amivel esetleg provokálnád a népet. Az nem lehet, hogy mint ember, mint nő félned kell. Így nem lehet élni. Nem lehet, hogy azzal a mélyen elnyomott, de ott létező gondolattal a […]

Tovább

Ugyan anya, te ezt nem érted…

Az időskori bántalmazásról akartam írni. Arról, ami létezik, de nem beszélünk róla. Mindenről fecsegünk, annyi mindent kibeszélünk, csak ezt nem. Statisztikákat akartam felsorakoztatni, igazolt és hiteles forrásokból leírni, hogy mennyire keserű dolog az, hogy időseket rabolnak ki utcán, csapnak be ál villanyszerlők, vágnak át családtagok. Le akartam írni, hogy az egészségügyben és a gondozó otthonokban […]

Tovább

Bloggereknek szeretettel

Bevallom, a szlogen hangzású „Higgy és mindent elérsz” kijelentések, amikkel néha online találkozom, egy-egy blogfelületen, engem elkezdtek picit aggasztani. Nem azért mert, butaságnak tartom őket, hanem mert sajnos, nagyon sokan félreértelmezik a  fenti mondatot. Megfordult a fejemben, hogy talán azért, mert akad olyan motivációs blog, amely félrefogalmaz, illetve kutatómunka és tudás hiányában nem mélyül el az információk […]

Tovább

Még mindig hülyék vagyunk emberek!

Sokan naivnak hisznek, amikor azt mondom hiszek az emberiségben. Sokszor látom a szemekben, a rám szegeződő tekintetekben azt a kis cinikus mosolyt, amivel azokat nézi az ember, akiket sajnál. Sokszor állok pillantások kereszttüzében, amik azt mondják “szegény álomvilágban élő kislány”. Sokszor kinevettek már, mégsem érdekel. Naivnak hisznek mert elsőre mindig a jóban hiszek könnyebben, mint […]

Tovább

Lelketlenül, eszetlenül…

Azt mondják, hogy metakommunikációs értelemzésben az empátiának van a legjelentősebb szerepe és azt tapasztaltam, hogy az életben is az egyik legfontosabb dolog. Az empátia, a megértés, az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés kulcsa is. Sokan nem értik, hogy érzékenynek lenni mások világára (és a világra általában) nem gyengeséget jelent, és azt sem tudják sokan, […]

Tovább

Bújj a szekrénybe! Avagy propaganda a gyermekbántalmazás ellen!

Hogyan védjük meg a gyermekeket a családon belüli erőszak, a szexuális molesztálás ellen? Ezzel a kisfilmmel! Én még első ránézésre azt hittem, hogy a “bújj a szekrénybe” kisfilm, azt mutathatja meg, hogy ezzel semmire nem mehetsz, és inkább fordulj, egy szervezethez, aki segíthet, azaz, hogy a készítők ezt akarták mondanivalóként átadni (legalábbis reméltem, de belátom […]

Tovább

Ha szép vagy nem fáj?

A minap valaki a következőket mondta nekem: „Mit tudsz te a fájdalomról? Sugárzol a boldogságtól, mosolyogsz, téged mindenki szeret, akit ismerek vagy épp irigyel. Neked mindened megvan! Amihez nyúlsz jól sül el, és ez frusztráló is, főleg amikor okoskodsz, mert te sem vagy szent! Neked mégis szép az életed! Nézz magadra, te szerencsés vagy, szép […]

Tovább

Százezer senki

Boldoooooooooooooog Születésnapot a blogomnak! 🙂 Három éves a The World of Ildiko. Alig hiszem el, hogy nem adtam fel….S nem azért tettem volna, ha igen, mert megunom, nem tudok sem nincs miről írnom, esetleg mert nem szeretek írni, avagy mert elkezdek sok dolgot és sosem fejezem be. Nem! A hittel volt bajom. A magamba vetett hitemmel! Olyan […]

Tovább

Ahogy érdemes…

A képzelőerőnk határtalan és vad, amit csak az önmagunkban táplált félelmek, konvenciók, tévhitek, elvárások és elképzelések, s a lustaság tud megfékezni. Számomra a képzelőerőből születő kreativitás nem valami szokatlan és haszontalan megteremtése, sem pedig feleslegesen művészetnek nevezett unaloműzés. Nem! Amit én kreativitásnak nevezek az ad, feltárja az ismeretlent, és az elfelejtettet, a ki nem mondottat, […]

Tovább

Hölgyeim, ezt nagyon nem kellene…

Hogy miről beszélek? Mit nem kellene? Vetíteni! Igen, arról beszélek, amikor megismerkedünk egy férfival, és például egy vacsora vagy ital után, az első találkozó, randi után, már esküvői harangokat képzelődünk, vagy enyhébb agybetegség esetén, közös nyaralásról, összeköltözésről, meg miegymásról forgatunk filmet kicsi buksinkban. Na, ez az, amit nem kellene! Persze, akinek inge csak az vegye magára… Természetesen, azzal az ötlettel […]

Tovább

A magyar nők ribancok?

Mostanában sokat beszélgetek férfiakkal és nőkkel, férfiakról és nőkről. Egymáshoz fűződő kapcsolatukról, válásról, hűtlenségről, szerelemről, és általában az életről, és abban, egy-egy korszakunban lévő szerepeinkről. A fenti mondatba viszont többször is belefutottam arccsontommal. Komolyan mondom. Meg is magyaráztak nekem, hogy miért! “Nekik van a legangyalibb arcuk, és a legribancabb felfogásuk”. Engem jól felpofozott verbálisan ez a gondolatmenet. Kedves Hölgyeim és persze Uraim, elmondom most nektek mit is gondolnak sokan arról, ki a ribanc. Csúnya szó tudom. Rám szólt a Word javítóm is, ahogy […]

Tovább

Író vagyok?

A minap a szemem elé került egy riport, egy ismert emberrel, aki azt firtatta, hogy mitől író az író. Feszegette bár a témát, de szerintem nem jutott vele dűlőre. Végül azt mondta, hogy ő maga például attól író, hogy szeret írni és könyveit jól el tudja adni. Pökhendiségben, persze van igazság (ha nem vesszük számításba, […]

Tovább

Hogy vagy? Ah, izé, hát, nem jól, hát tudod…

Nem, nem tudom és sokszor, jobban járnék, ha nem is tudnám meg! Vannak emberek, akikkel, ha hosszú idő után újra találkozom, és ennek örömére, mosollyal az arcomon megkérdezem tőlük, hogy, hogy vannak, “Mi újság?” akkor órákig tartó siránkozásba kezdenek. Méghozzá minden egyes alkalommal. Minden találkozás az égbe emelt tekintetükkel, szájbiggyesztésükkel és mély sóhajtások közötti panaszkodásukkal kezdődik […]

Tovább

Anya! Apa! Mit tettetek velem?

Nem tudom, ki, hogy van vele, de én hiszem, hogy vannak emberek, akik nem alkalmasak az anyai vagy apai szerepre. Bár sokak szerint, megtanulható, gyakorolható az anyaság és az apaság, és ezt most nem is vitatnám, mégis állítom, hogy vannak emberek, akik egész egyszerűen jobban tennék, ha távol tartanák magukat a gyerekneveléstől. Ezt teljesen komolyan […]

Tovább

Blogokba rejtett magány

Mostanában amerre nézek, magányos emberekbe ütközök. Talán csak azért, mert “másképp” figyelek egy jó ideje. Meglátom őket. Legyen bárkiről is szó, ismerősről, ismeretlenről, barátról, családtagról, megérint a dolog. Az, ahogyan a szemükbe nézve látom, amit próbálnak nem mutatni. Nem kell messzire mennem, nem kell látnom őket személyesen. Itt a blogok világában, elég a szavak mögé […]

Tovább