Hogyan szólaljak meg?

Hogyan szólaljak meg?

Elgondolkodtat időnként - főleg amióta nagyobb közönségnek írok - , hogy hogyan szóljak az olvasókhoz. Mindenkihez kell szólnom, aki olvas? Mit kezdjek azokkal, akik inkább kekeckednének, személyeskednének, szavaimat nem is olvasva, csak a saját napi frusztráltságuktól vezérelve jólmegmondanák? Időről-időre átgondolom, hogy mi a célom azzal, hogy online írok. Miért csinálom. Milyen kommunikációt, érzést szeretnék éltetni [...]

La mia dolce vita – Életem Olaszországban most

La mia dolce vita – Életem Olaszországban most

Mindig magamnak való ember voltam, mindig is szerettem az egyedüllétet, már kisgyermek koromban is többször eltávolodtam a gyerekektől, magamban játszottam. Aztán tiniként lázadni kezdtem, nem csak a világ ellen, de önmagam ellen is. Nem akartam olyan lenni amilyen vagyok, egészen úgy harmincas éveim elejéig tartott mindez. Nem vagyok nagy társaságba járó ember tehát és ma [...]

A fájdalom elmúlik, de neked nem kell vele menned

A fájdalom elmúlik, de neked nem kell vele menned

Amikor az emberek depressziójukról, szorongásaikról, alvászavaraikról, fóbiáikról beszélnek, legtöbbször azt a tanácsot kapják, hogy keressenek profi segítséget, pszichológus, pszichiáter személyében. Ezt rögtön követik a jótanácsok, hogy meg kell osztaniuk mással, beszélniük kell róla valakivel, nem tarthatják magukban. Én is ezt szoktam tanácsolni, de mindig eszembe jut, hogy amikor én álltam szemben hasonló dolgokkal, amikor a [...]

Rekviem

Rekviem

Véglegesen és teljesen elszakadtam a gyökereimtől, a szülői ház fogalmának jelentésétől. Eladtam az örökségem, amely nagyszüleim vidéki háza volt, amelyben anyám is nevelkedett, és bevallom, kicsit nem találom a helyem. Nem kesergek, nem fáj már az elmúlás sem csak úgy érzem teljesen gyökértelen vagyok, és most már tényleg nincs otthon, ahová haza lehet menni, hogy [...]

Nem mondtam el…

Nem mondtam el…

Régen nem írtam neked. Egy ideje nem is beszélek hozzád. Elmegyek a képed mellett, rád nézek néha köszönök, máskor nem, van, hogy felemelem az ezüst keretet, kap egy puszit a hideg üveg, ami mögött félszegen mosolyogsz - ahogy csak a te generációd tud - , és megyek tovább. Nem nézlek hosszasan már, nem keresek válaszokat [...]