Körmendi budapesti kalandja

Egyik kedvenc könyvem Körmendi Ferenctől ‘A budapesti kaland’ című regény. Nem igazán azért, mert kitűnő szépirodalmi műnek tartom, hanem mert ez volt az első könyv, amit valamiféle ‘írói’ és kritikus szemmel olvastam, nem csak olvasóként, aki élvezi a könyveket. Az oldalak között lapok vannak, amikre felírtam elmélkedéseimet, észrevételeimet és kérdéseimet, amelyekre majd csakis én fogok tudni válaszolni. Olyannyira megszeretem ezt a regényt, hogy beszereztem olaszul is, méghozzá egy 32-ben nyomtatottat a magyar 88 éves kötetem mellé! Kincsként őrzöm mindkettőt természetesen, ahogy a többi régi könyvemet, amik között akadnak százötven éves nyomtatások is és franciául Lion városának Monumentlis Történelmi könyve 1867-ből, J.B Monfalcontól. Igazi kincs. De maradjunk Körmendi regényénél. Meg kell jegyeznem, hogy olaszul is kimagasló nyelvi és lelki élményt nyújt, magyarul viszont, igazán tökéletes.

Körmendi kiválóan ír, én úgy éreztem, nincs benne hiba, nincs egyetlen oldal sem ebben a műben, ahol hümmög az ember, hogy ezt lehetett volna jobban is, legalábbis én nem tettem, bár a regényben létező romantika, van, akik számára ‘túl mázas’ lehet, én viszont, ha élvezhető a nyelvezete egy szövegnek, szinte semmit nem tartok soknak (a hosszas leírások, kígyózó mondatokban sem riasztanak el). Tehát elbírtam. Körmendi írása számomra izgalmas, lebilincselő, mély, de az engem sokszor idegesítő felesleges érzelgősségtől mentes – úgy értem ott ahol semmi szükség rá a szövegben, ahol csak túlmagyaraázása annak, hogy ezt és ezt kell érezned kedves olvasó -,  és így a belső monológok valóban ámulatba ejtőek! Nem hiszem, hogy véletlen, hogy Körmendi 32-ben megnyert egy nemzetközi regénypályázatot ezzel a művével, azt gondolom – irodalomtudósainkkal szembemenve – , hogy nagyon tehetséges szöveghasználatú író Körmendi, akinek nyelvi eszközein látszik, hogy ő maga is, a korában világgirodalmat fogyasztott és csak azért nem került be a magyar irodalom nagyjai közé, mert elhagyta az országot és mert már akkoriban is bekúszott mindenhová a politika.

Körmendi ugyanazt a nyerészkedő, megannyi esetben kicsinyes emberekből álló magyar társadalmat, azt a magát büszkének gondoló mégis meghunyászkodó, méltatlan, sokszor számító és belterjes magyar mentalitást írja le regényében, amiről azt gondolom, hogy sajnos még ma is jelen van. A pozícióharcok, a kisszerűség, a haszonnak, sikernek hitt felszínes dolgok utáni loholás és saját haszonhúzási elképzelés miatti mások ajnározása, olyan élesen jutattja a korunkbeli olvasó eszébe a jelent, hogy az szinte hátborzongató.

A sztorit nem akarom elmesélni, csak annyit árulok el, hogy két harmincas férfiről szól. Egyikük Budapesten marad, míg a másik Dél-Afrikában köt ki, ahol milliomos lesz. Látogatóba érkezik Budapestre, ahol régi iskolatársai “versengeni” kezdenek kegyeiért, fel- és kihasználni akarják, mintha ő lenne az utolsó reménység egy jobb életre, jobbra, mint amit az akkori budapesti valóság kínált. A háború utáni Magyarország és Európa középosztályának lelki és erkölcsi keresztmetszetét ismerjük meg a regényből ezen a két fiatalemberen keresztül. Igazi magyar sztori, döbbenetes mennyire aktuális is. Olvassátok el!

Ide klikkelve párszáz Forintért vagy akár dedikált példányban is megrendelhető!

Szeretettel:

Ildikó

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.