Fióknovellák

Mostanában visszaolvasom magam, régi írásaim a blogon és van, hogy csak nézek, hogy ezt a felesleges fa**ságot én firkáltam? Minek van a blogomon életmódról egyáltalán szó? Elment az eszem miközben kerestem a helyem az írott szavak között? Néztem ma is egy posztom kapcsán, meredten magam elé azon tűnődve, hogy belőlem jött ki ez a közhely meg ez az okostojáskodás, az meg hogy a picskuba lehet?

Aztán van olyan is (baromi ritkán), hogy ámulok hogy wow, hű biztos én írtam ezt, sokkal jobb, mint amit hittem hogy képes vagyok a szavakkal tenni. Megesett, hogy egy szövegrészt bemásoltam keresőbe, mert azt gondoltam, hogy lehet olvastam valahol és belémragadt, aztán leírtam, mert én ilyet nem hiszem, hogy tudhatok.

De nem. Belőlem jött és el kellett fogadom, hogy amikor a legjobban sikerült dolgokat írtam meg, akkor igen, bizony, belémragadt dolgokat írtam le, de úgy, hogy nem gondoltam el, ezt most hogyan is kéne megírni vagy a blogomon olvasók elé tárni és hagytam, hogy a fantáziám vigyen, akár messzire is, oda ahol már nem a velem megtörtént dolgokról szól az, amit leírok, hanem egy másik történet. Észrevettem, hogy a szerintem legjobb írásaim közé azok tartoznak, ahol nem érdekeltek elvárások, az elképzelésem arról, hogy az olvasók szerintem mit bírnak el az online térben, sőt, nem javítgattam, nem szépítettem, nem húztam ki belőle részeket, amiket túl soknak véltem, csak az hajtott, hogy kiszedjem összeforrott lelkem repedéseiből mindazt, ami még mindig nem engedi a teljes illeszkedést. Ezek az írások elszárnyaltak, új történetté születtek valahogy, észre sem vettem.

Rájöttem, hogy pont ezekből az írásokból nagyon keveset mertem megmutatni bárkinek, és nem akartam blog kompatibilissá sem tenni őket, hogy mások is olvashassák, ezért egy fiókba rejtettem szinte az összeset.

Tudjátok nehéz dolog ez az önmagunk visszaolvasása, ha az ember ír. Én nagyon ritkán, szinte sohasem tettem eddig, max csak hibák javítása végett a megjelent firkákban, a diszgráfia miatt, ami, mint valami rontás ül rajtam, de ez nem olvasás, csak frissebb szemmel működő analizálás néhány nap vagy hét elteltével.

Szóval kemény cucc ez, mert most, hogy megtettem, elolvastam mindent, ami eddig tőlem nyilvánosan megjelent, és átnéztem mindent abban a betolt és leginkább beragadt fiókban, előbbiből kidobnám a francba a felét legalább (oké, inkább a nyolcvan százalékát az egész blognak) utóbbiból pedig nem tudom mit mernék odaadni egy közönségnek. Pedig azt hittem bátor vagyok.

Lehet, hogy nem is bátorság kérdése, hanem csak annyi, hogy ismerem az emberi gyarlóságot és a saját törékenységem és úgy vagyok vele, hogy nem éri meg? Á, mit hantázok, nyilván inkább gyávaság ez tőlem, mint bármi más.

De akkor meg minek írok, ha nem akarom, hogy mások elolvassák szavaim? Minek írok bármit, ha legtöbbször félek megmutatni és adni igazán magamból, a divatos blogposztocskák biztonsága mögött, minek írom tele a fiókom?

Így, semmi értelme.

Úgyhogy döntöttem.  Változtatok a hozzáállásomon. Az első lépésem, a legnagyobb, azt még nem szeretném nyilvánosságra hozni, de mindenképp fogok róla írni, mert nem lehet nem írni róla.  A második pedig  most itt ennek a posztnak a megírása közben történik épp.

Elég volt az azon való aggódásból, amit nem tudok kontrollálni. Elegem van magamból, hogy nem merem igazán odaadni, ami bennem van – nem csak az írásban, de a szerelemben sem, ha már itt tartunk és tartsunk itt, mert írni csakis őszintén van értelme -, unom, hogy legtöbbször úgy érzem biztos nem érdemes, tehetségem sincs, hisz megmondták már annyian, tudásom meg pláne nincs elég, ki vagyok én, hogyan merészelem a firkálgatásaimat egy hobbiblogon írásnak nevezni. Nem is merem.

Még!

Magas a léc, a sajátom önmagammal szemben pedig eszméletlenül az, de úgy vagyok vele, mint ahogy azt az egyik kedvenc japán közmondásom is mondja: “ha megpróbálod, lehet, hogy sikerül, ha nem próbálod meg, biztos, hogy nem fog sikerülni és ez az életben mindenre igaz”. Mindenre. Szerelemre, munkára, kapcsolatokra, írásra…

Jönnek tehát az én kis kitalált történeteim, a Fióknovellák!

I.

2 gondolat “Fióknovellák” bejegyzéshez

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.