Az éberség fontossága

Bevallom nem szeretem, hogy manapság “divatot” csináltak a mindfulness-ből és megannyi valójában hozzá nem értő ember tanfolyamokat (sokszor nagy semmit) ad el, erre a hangzatos szóra építve – amit angolul ír természetesen -, illetve prédikál róla megállás nélkül. Pontosabban akkor nem szeretem, amikor az, aki beszél róla, egyértelműen nem tudja pontosan, nem érzi igazán, nyilvánvalóan közelében sem járt sosem, és eladja a mindfulness felfogást, mint tudatos jelenlétet az életünkben, heti egy órás tanfolyam keretében, online, csak utald a zsét.

A Buddhista tanítók, nagyon óvatosan bánnak a mindfulness átadásával, tanításával, nem üzletelnek vele, mintha egy megvehető termék lenne. Mivel nem az. Ősi dolog, amit tiszteletben és alázattal megélni kell, semmi köze holmi modern jógaszaloni menősködéshez. A mindfulness nem csupán tudatos jelenlét, nem azt takarja csak, hogy megtanuljuk kontrollálni az elménk, ami ezerfelé száguldozik sokszor, hanem annál többet.

Egy belülről eredő éberséget, figyelmet jelent, és a valódi mindfulness azaz éberség, magától van, magától jön vissza (!) egy ponton és ezután természetes ‘reakcióként’ őrizzük meg. Megtanulni, csak azt az utat tanulhatjuk meg, ami idáig (vissza)vezet. Ami ebbe az állapotba juttat minket, ha képesek vagyunk (még) rá. De nagyon kevesen azok, olykor még a kolostori szerzeteseknek sem megy, van, hogy ők is kizökkennek.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy hosszú folyamat a valódi éberség elérése, nem lehet x számú méregdrága, de kedvezménnyel vett tanfolyammal magunkévá tenni 3 héten vagy kilencven percen belül. Hosszú és rögös út ez, ami sok- sok önoktatással, fegyelemmel, akaraterővel, befelő figyeléssel, meditációval és igen, olvasással is jár.

Nem kerülte el a figyelmeteket ugye, az a néhány zárójeles rész a fenti szövegben? Fontosak, térj vissza rájuk, barátkozz velük meg. közben rögtön válaszolok egy másik kérdésre, ami biztosan ott tekereg sokatok gondolataiban most.

Mi a szösz ez a mindfulness dolog, mi is az éberség pontosan?


Tudatos jelenlét, ahol éberen vagyunk a mostban, erőlködés nélkül, természetesen, ellazulva, nyugodtan. Mindent hallunk, mindent látunk és érzékelünk, ami körülvesz minket, abban a mostban, ahol épp vagyunk, miközben nem ítélünk meg sem el, nincs véleményünk, nem hasonlítgatunk,nem viszonyítunk, csupán csak érzékelünk.

Ami sokaknak – akik a mindfulnessel kóklerkednek – elkerüli a figyelmét az, hogy ez az éberség egy alapvető emberi képesség. Alapvető, mert ezzel együtt születtünk. Kisgyermekként mindennapjainkat kiteszi, még úgy is, hogy nem ismerjük az óra, idő fogalmát vagy a földrajzot. Ne higgyetek senkinek, aki azt mondja, majd ő megtanítja nektek, hogyan kell tudatosan élni, mindfulness módszer szerinti életet élni. Higgyetek inkább azoknak, akik azt mondják megmutatják az utat, ami visszavezet titeket az éberség állapotába önmagatokban.


Az itt és most nem helyrajzilag vagy időben meghatározható dolog. Ez egy érzés, egyfajta filozófia.

Tehát a mindfulness egy alapjáraton velünk létező dolog, hozzuk magunkkal amikor erre a világra születünk, aztán, ahogy felnővünk egyre inkább elvesztjük ezt ‘a mostban lenni és érezni, érzékelni mindent’ képességet. De az éberség – ez az éber a tudatosság – egy olyan alapvető emberi képesség, ami megadja, hogy teljes mértékben jelen legyünk, tudatában annak, hol vagyunk (nem helyileg hanem itt és nem ott- ez nagyon fontos), és mit csinálunk, miközben nem reagálunk túlzottan, nem sodornak el minket, a körülöttünk zajló eseményeket. A kisgyerek tudja, hogy itt van, és, hogy az ott (múlt, jövő, munkahely, a pénteki meeting stb) nem az itt, így nem is számít most. A gyerekek sok olyan dolgot észrevesznek, látnak, amit mi nem, mert futunk, loholunk, stresszeljük magunk valamin, ha meg nem, akkor szinte tudatalatt keresünk valamit, amin lehet és van, hogy újabb kihívásnak nevezzük, csak nyugodni nem hagyjuk az elménk. Vagy épp a múltba merengünk ottragadva, sajnálkzva, a jövőt tervezgetjük, megállva, feltételezgetünk, sopánkodunk, kivetítünk dolgokat, mileszházunk, mivoltozunk, az érdekel miként festünk a világ előtt, nem, hogy valóban mik vagyunk, mutatunk sokszor, ahelyett, hogy lennénk csak mi, szimplán az én, és elfáradunk annyira mindebben, hogy jelen lenni nemhogy erőnk, de tudásunk sincs már. Annyira tele szervezzük életünket, hogy szinte csak az határoz meg minket, az határozza meg életünket ami körülvesz minket, ami körülöttünk történik és létezik. Olyan nagyon a külső benyomásra koncentrálunk, hogy elvesztjük azt az ismeretet, önmagunk tudását, ami a magja (!) a létezésünknek. Magunkra nem figyelünk. Az életre nem figyelünk. A minket körülvevő világot sem látjuk meg, nem figyeljük a természetet és ami a legfontosabb, nem érezzük. Vagyis csak nagyon kevesen.

Szóval az éberség, a tudatos jelenlét, nem valami új az ember számára, ez egy velünk született képesség, csak meg kell tanulnuk, hogyan találjunk rá magunkban újra. Ebben segítenek relaxációs tréningek, nagyon sokat a meditáció, a jóga, a természetterápia, a sport és ezek összessége.

A tudatosság majd az éberség újra megtalálása, tanulása, közel háromezer éves dolog, amit a keleti hagyományok őríznek a legjobban. Nem csak stresszkezelésben, nem csak a lélek jólétében van jelentős szerepe, de a test harmónikus teljesen egészben levésére, az egészségre is kihat minden olyan folyamat, út, ami arról szól, hogy az éberségünket fejlesztjük. Ez nem egy praktika, hanem egy életmód, nem valami, amit időnként előveszünk, hanem valami, ami belelépül életünkbe, ami részévé válik mindennapjainknak.

A jelenlegi helyzetben jó lenne visszatalálni az éber állapotunkba, sokkal nagyobb előnnyel léphetnénk bele a holnapba, ezután a kicsit kimerevített időszak után. Nem tudom, hogy kinek mit adott az elmúlt pár hónap, sem, hogy kitől mit vett el, fogalmam sincs, hogy milyen másnak a mostja, csak elképzelhetem. Mégis, azt érzem – különböző életutaink ellenére is -, hogy fontos lenne végre rátalálni tudaosságra, a valódi figyelemre, és onnan a magra bennünk, az éberségünkre, eljutni hozzá és a valóban az esszenciális dolgokra koncentrálni az életben.

Szeretettel:

Ildikó

Fotó: Dimitris Vetsikas jogtiszta képe a Pixabay -en. 

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.