Hét év

Ennyi ideje született meg ez a blog, The world of Ildiko néven. Igaz ez a név idén januárban megváltozott, már nem éreztem magaménak, ez itt már nem csak az én világom, csupán a szavaim, amit útközben elengedek, odaadok, nektek hagyom itt, hogy általuk, amíg olvassátok őket, együtt is legyünk, valamennyire. Ti és én.

A szavaimban átadott érzéseim, gondolataim, töredékei lelkemnek, nem csak az én világomról szólnak már egy jó ideje. Így lett a blog neve ‘Útközben, Ildikóval’. (A Facebook oldal nevének változtatásán még dolgozom, meglátjuk mire jutok velük, mert ugye nem engedik, hisz teljesen eltérő az új név és ez a névváltoztatás így, a Facebook szabályok szerint közönséget megtévesztő tevékenység. – Apropó, van köztetek szaki, aki tud segíteni nekem?)

Meggyűlt a bajom a gonosz, rosszindulatú, személyeskedő, nyilvánosan megszégyeníteni akaró, szarkavaró, privát üzenetben kurvázó, halálomat kívánó, fenyegető egyénekkel az elmúlt évben, amit bár hidegvérű latszólagos közömbösséggel kezelek, láthatatlanná téve abuzív, rossz kommenteket, így ignorálva kompletten, esetleg, ha olyan, törölve, tiltva embereket. Nem csinálok ebből problémát már a saját felületem, ami azért valamilyen szinten ‘my kingdom’ , és nem mindenkit azaz bárkit kiszolgáló online felület. Egyszerűbben fogalmazva nem tűröm a seggfejet. Ugyanakkor az is igaz – és nem is akarok róla hazudni -, hogy van az a szintű aljas, rosszindulat a kommentelők egy piciny részében, amely bármilyen csekély is, azért van, hogy valamennyire megmarad, ez elkerülhetetlen.

Szóval úgy döntöttem, hogy nem engedem meg senkinek, főleg vadidegen személyeskedő, feltételező, bántani és lehúzni akaró akárkiknek, hogy rossz érzést keltsenek bennem, amikor valójában nem csinálok mást csak írok, reménykedve, hogy azzal adok némelyeknek valamit, ha más nem pár kellemes, elgondolkodtató vagy épp tanulságos percet esetleg mosolyt (amit remélhetőleg nem az enyhe diszgráfiám vált ki, amit azért szerintem elég jól kezelek).

Nem tudom kinek tűnt fel, de az elmúlt egy évben többet és több témában írtam a blogra, mint előtte hat évig összesen. Pedig el akartam engedni. Igen, bevallom, volt többször is olyan gondolatom, hogy ‘minek írok én itt’ és le akartam zárni egy utolsó poszttal talán vagy anélkül. Hezitáltam a sok teendőm, az “annyi mindent adnak a szavaid” és a minek bohóckodom bloggerként negyven évesen online, ez nevetséges, gondolatai között.

Hála ég van egy olyan tulajdonságom, hogy azokat a dolgokat, amelyek igazán fontosak számomra – legyen az bármíly nevetséges, lehetetlen, megdöbbentő valaki más számára – nem adom fel. Ha úgy érzem elegem van, dobnám a francba, mert nehézségekbe ütközöm, esetleg valami félelemmel tölt el, akkor inkább seggberúgom magam, változtatok, fejlődést, újdonságot kezdeményezek, addig legalábbis mindenképp, amíg szeretet, tisztelet és vágy van bennem az adott dologgal kapcsolatban.

Én pedig szeretem a blogom, egy fontos és bátor lépés volt anno számomra, és igen, tisztelem a saját munkám, amit több posztom megírásába tettem, ahol egy csomó dokumentációt elolvastam máshol, ahol tudományos cikkeket böngésztem, hogy nehogy valami téves infót adjak át és legfőképp tisztelem a lelkem, azt a bátorságot amit tanúsít, amikor megnyílik, odaad, megmutatja a sebezhetőségét a Töredékeim-ben.

De ezen felül még, kiváltképp tisztelem azokat az embereket, akik megtették olvasott szavaim hatására ugyanezt! Akik bátran és őszintén írtak nekem üzenetet, kommentet az érzéseikről, gondolataikról, életük egy-egy fájdalmas pillanatáról vagy épp boldog perceiről.

Sok fantasztikus embert látok odakinn a nagyvilágban, ők még mindig ellensúlyozzák a rosszat, negatívat, a gonoszkodást. Értük, nekik, velük együtt olykor, úgy érzem érdemes csinálni ezt a blogot, a szeretet mellett persze, amit érzek, ami miatt számomra kedves ez az online felület.

A személyes fejlődésemről most nem zagyválnék, aki olvas az úgyis látja, amit kell, és tudja – de ha nem, most leírom, mint minden évben, ezen a napon -, mennyi szerepe van a blogomnak is ebben és mennyire hálás vagyok az olvasóimnak, hisz nélkülük ez az egész nem létezne.

Inkább itt hagyok nektek pár írást azok közül, amiket a számok szerint, a legjobban szerettetek ebben az évben. A címekre klikkelve olvashatjátok őket.

Mindig te voltál az

Negyven lettem

Bloggerego

Úriemberekről

A fájdalom elmúlik

Reggeljeim

A menekülés ára

Szilveszteri pillanatok.

Az a nap…

La mia dolce vita – Életem Olaszorszagban

Rekviem

Búcsú

Köszönök mindent nektek. Nem csak a statisztikákban mérhető olvasást, a megosztásokat, az új követőket, de minden mást is, amit ti okoztok bennem. Fejlődésre késztettek, inspiráltok, erőt és kedves pillanatokat, fontos felismeréseket is, mosolyt és sok jót adtok nekem.

Szeretettel:

Ildikó

3 gondolat “Hét év” bejegyzéshez

  1. Szia Ildikó!
    Remélem jól vagytok ebben a kifordított világban! Sajnos igazat kell adnom, hiszen sok emberből hiányzik a megértés és az elfogadás, az a tudat, hogy miért úgy cselekszünk, miért így élünk, és miért küzdünk még. Van egy rossz hírem, ez csak rosszabb lesz,annyira azt érzem, hogy éretlenségben és tudatlanságban élünk, hogy már fáj, az élet többről szól. Nincs szeretet, amely átölelne és átadna mindent, csak azt kapjuk az emberektől, amit leírtál. Sok minden fontos az életben, de a legfontosabb a lelkünk. Köszönöm az írásaidat!
    Üdv Nj

    Kedvelik 2 ember

  2. Boldog évfordulót kívánok!
    Nekem már több blogom is volt, a mostani, a Szabad Gondolatok éppen ma 1 éves, én is terveztem ma egy évfordulós bejegyzést. 🙂

    Kedvelés

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.