A legfontosabb, hogy jól legyünk

Amikor 6 éve elkezdtem rosszul lenni, és nem tudtam megfogalmazni, hogy mi a baj, akkor volt, hogy azt gondoltam meg fogok őrülni vagy már meg is történt. Voltak pillanatok, ahol megkérdőjeleztem a mentális épségemet is.

Olyan fizikai tüneteim voltak, mint az agyi mikroiszkémia, kóros fáradtság, légszomj, pánikrohamok, álmatlanság és amikor tudtam aludni, akkor pedig rémálmok gyötörtek, nem az egyszerű fajtából, hanem lidércnyomások és álomparalízises állapotok, szinte minden reggel, vagy épp tudatos álmodás, ahol azt éreztem, hogy kifolyok a testemből valahogy és a padló felett lebegve húz valami előre. Volt, hogy fuldokolva ébredtem, mert a halott anyámat halucináltam egy-egy álomparalízis utáni lidércnyomásba zuhanás alkalmával.

Lidércnyomás… Ez nem valami klasszikus regénybeli kitaláció, ami őrült főhősnőkkel történik, akik a háború után fehér hálóingben szaladgálnak házuk kertjében az ijedtségtől. Nem. Ez egy úgynevezett paraszomniás állapot, amit stressz és trauma is kiválthat (ahogy drogok és alkohol meg több gyógyszer is). Mai világunkban sajnos egyre gyakoribb állapot.

Az orvosok azt mondták extrém stressz hatása alatt vagyok, majd hazaküldtek, hogy pihenjek. Volt, aki Xanaxot akart felírni és altatót. Nem segítettek semmit abban, hogy mégis mi a francot kezdjek egy olyan tudatalatti stresszel, amit nem kontrollálhatok, mert nem munkáról és arról szólt, hogy túlhajtottam magam, hanem a lelkem fajdalmáról, ami nem csak a gyász miatt volt bennem, hanem a 35 évig felgyülemlett, elnyelt, elfojtott minden rossz miatt, amit magamba temettem.

Szóval kezembe vettem a dolgot. Elkezdtem kutatni, de nem Google-re gondolok (persze egy kiindulási pont), hanem orvosi egyetem könyvtárában, pszichológiai kurzusokon, előadásokon, amiket szakemberek tartottak, hogy megértsem mi történik velem.

Megértettem elég hamar, hogy azok az orvosok, akik rálegyintenek a stresszre, mint kiváló faktorra, amikor tüneteit felismerik, hibát követnek el. Hibáznak azok is, akik úgy mondják ki a “maga csak stresszes” megállapítást, mintha a páciens hibája lenne ez, ő az okozója, ne rinyáljon már, vannak súlyosabb betegek és mivel “csak”, így semmi komoly. Pedig egy ember életében a stressznek nagyon sajnálatos szerepe van. Nem csupán mentális jólétünk megy rá, de a fizikai is, sőt, amikor az ember stresszez állapota elhúzódik, nem kezelt, korai halálhoz is vezethet, a súlyos betegségek mellett, amikkel a rálegyintő orvosok egy része pont érvel.

A stressz a szervezet reakciója egy olyan traumára, amely fizikai, szellemi, érzelmi lehet. A testben a stressz három alapvető szerkezeti elemet érint: neuront, DNS-t, azaz a test genetikai szubsztrátját és az immunrendszert, aminek védenie kellene minket.

A hatalmas érzelmi stressznek hatása lehet, hogy blokkolja az idegsejtképződést, aminek következtében idős korban Alzheimer-kór alakulhat ki. Amikor ezt a tanulmányt olvastam, Dr. Dumitru Constantin Dulcan neurológustól, azért elkezdtem picit megijedni és elhataroztan, hogy én leszek az, aki meggyógyítom magam, amíg megtehetem. Amíg nem kerülök olyan állapotba, amit már csak orvos vagy rosszabb esetben onkológus kezelhet. Persze a tüneteim kezelését, amiket a stressz adott, szakemberekre bíztam, de a fő melót magamra szabtam ki.

Jól akartam lenni. Semmit nem akartam jobban a világon, mint kikerülni, abból, amiről tudtam, a vesztemet okozhatja majd. Abból, ami olyan életet eredményezett volna, amilyet anyám élt.

Kértem pszichológus segítségét is, aki végül, egy év a lehető legintenzívebb terápia után azt mondta, hogy nekem kéne az ő székében csücsülnöm, mert ő konkrétan nem csinált semmit, csak végéigkísérte öngyógyításom. De nagyon sokat tett. Ő volt az én légpárnám. Nélküle nem jutottam volna el önmagamhoz.

Nagyon sokat tanultam a stresszről, önkontrollról, arról, hogyan irányítsuk gondolataink, akaratunk, agyunk és döntéseiket azaz a saját állapotunk és ezzel a sajat életünk urai legyünk.

Érdekes tudni, hogy a stressz a DNS-lánc megváltoztatásában is szerepet játszhat, amiért lehetséges, hogy stresszes körülmények között valaki hamarabb megöregszik, egyszerűen leépül. Láttatok már több gyerekes családanyát, aki öregebbnek néz ki koránál? Vagy megfigyeltétek, hogy minden hatalomra jutó amerikai elnök, egy év alatt hatot öregszik? Vagy láttátok már egy gyermekét gyászoló szülő arcát? Esetleg egy állandóan “idegbeteg” túlhajszolt ember hirtelen őszülését? Ezek a tényezők, életkörülmények, tragédiák, nyilván nem hibáztatások, egyszerűen csak élet adta helyzetek, amikre mindenki reagál mentálisan és fizikailag. Tudatosan és nem tudatosan is.

Egy pár perces dühroham, ami valljuk be, sokunk élete része lehet, erős stresszhatás szervezetünknek és akár 5-6 órára blokkolhatja az immunrendszer aktivitását, ami azt is jelenti, hogy leáll a limfocita sejtek képződése, így a kórokozók könnyebben bejuthatnak a szervezetbe, ahol betegségeket robbanthatnak ki.

Vannak dolgok amiket észre sem veszünk, de uralják tudatalattinkat, ilyen az érzelmi stressz, ami nem csak családunk és szereteinkkel kapcsolatban alakulhat ki, de például a médiából is. Az online médiából származó rengeteg negatív hírt, amit olvasunk, hallunk, képtelenek vagyunk feldolgozni, átrágni olyan gyorsan, amilyen ütemben érnek minket és ezek a hatások, mintegy összeadódnak bennünk. Legtöbbször nem az egészséges gondolatokhoz segítenek bennünket, hanem kétségbeeséshez, apátiához – ami egy védekezési mechanizmus – , érzelmi blokkokhoz, önmagunk elzárásához, sőt mások támadásához (szintén önvédelemről szól sokszor), ami szinte sosem tudatos. Nem igazán. Egy-egy troll, rosszindulatú komment, személyeskedés is okozhat kisebb vagy nagyobb stresszt, befogadó féltől függően. Mindig van hatása, bárhogy tagadjuk is ezt.

Egy általam igen nagyra tartott embertől tanultam meg azt, ami bár nagyon meghökkentett elsőre, de azonnal éreztem mennyire igaz. Fájdalmat okozni mindig könnyebb, mint fájdalmat érezni. Ezért bánt sok ember. Bánt, hogy ne érezze, hogy ő bántva volt, van, hogy ő fáj. Persze nem jó stratégia ez, de nem is az igazán, hisz nem tudatos nagyon sok esetben.

Egyszerűen vannak emberek, akik fogják magukat és saját fájdalmaikat ráhányják másokra.

Nem tudnak jobbat. Nem akarnak tudni jobbat. És mit tanultam meg a stresszről a mai világban? Hogy szinte mindenki életének része a stressz és ahhoz, hogy egy társadalom lelkileg egészséges maradjon ismerni kellene az egyén és a társadalmak pszichológiai működését is, illetve meg kellene tanulnunk kikapcsolni a káros dolgokat.

Na de hogyan csináld ezt, ha tudatalatti a stressz forrás?

– Első lépésnek ismerd fel, hogy stresszes vagy és ne legyint rá. Ne fogadd el, hogy normális állapot, hogy a modern világgal jár, mert mértékétől függően akár az egészségeddel is játszol. Sokakban nem tudatosul, hogy stresszben élik le az életüket,ezért érdemes  figyelmünket befelé fordítani, megvizsgálni és analizálni, megérteni gondolatainkat, vélekedéseinket, melyek megelőzik érzelmeinket és azokból fakadó reakcióinkat.

– Ismerd fel a stressz által kiváltott testi válaszodat. Vérnyomásunk megemelkedik, izmaink megfeszülnek, pupilláink kitágulnak, érzékelésünk felfokozódik, emócióink felerősödnek, kivörösödik az arcunk, nyakunk, dekoltázsunk, remegni kezd kezünk, szédülhetünk illetve akár hidegrázást is érezhetünk (ezek hasonlóak egyébként a felfokózodott szexuális vágy érzéséhez is, vagy a szerelem érzéséhez is, de az másfajta jó stressz ugye). Amikor viszont ezeknrk a hirtelen tüneteknek nincs köze a zárójelben leírtakhoz, akkor érdemes elvonulni, egy sötét szobában lefeküdni és nagyon lassan, nagyon mélyeket lélegezni (orron be, picit benn tartani, majd szájon ki), akár nyugtató halk zene mellett.

– Fókuszálj arra, ami valóban van és ne arra, amit hiszel, hogy volt, van vagy lesz. Stressz hatására egy felfokozott emocionális állapotba kerülünk és agyunk képes ontani magából a negatív gondolatokat, belelökve minket így egyfajta spirálba, ezért a stresszoldás mindig szükséges.

– A legfontosabb feladatunk amikor a stressz erősebbnek bizonyul nálunk, hogy megálljunk, elfogadjuk, hogy de igen stresszesek vagyunk, és azzal kell foglalkozni, hogy szinte azonnal érzelmeink és gondolataink, a saját kontrollunk alá kerüljenek, amit viszont csak a teljes figyelmünk jelenbe irányításával érhetünk el. Jó technika erre, ha keresünk egy olyan élményt, egy olyan elfoglaltságot, amely pozitív erőt ad és  figyelmünket 100%-ban leköti.

– A stressz kiküszöbölésére van pár lehetőségünk. Megváltoztathatjuk a helyzetet, ki is léphetünk belőle, vagy elfogadhatjuk az adott szitut. Én ugye, anno a gyászommal, ami a fő kiváltó ok volt, az utolsó opciót választottam, vagyis pontosabban, nem volt választásom.

Fontos felismerni, hogy sok esetben maga a stressz nem is magától a stresszforrásból ered, hanem abból, ahogyan az adott helyzetre reagálunk. Ez az, ami segít megváltoztatni és minimalizálni azt, hogy mennyire élünk stresszesen.  Fontos, hogy hogyan fordítjuk le magunknak, ami történik velünk, az adott helyzetet. Az, ahogyan gondolkodunk róla lényegesen ronthat, vagy javíthat a jólétünkon, a helyzeten.

A gondolatainkat pedig megváltoztathatjuk illetve mi választjuk őket. El kell érnünk, hogy mi irányítsuk az elménk és ne az minket.

Kérdezhetnéd most, hogy, ha már ennyi mindent tudni vélek a stresszről, a saját életemben mégis, hogyan alkalmazom? Sokkal egyszerűbb ez, mint amilyennek látszik. Amióta megtanultam felismerni és kezelni a stresszt, ura vagyok az életemnek. Én irányítom a figyelmem, gondolataim, azt, hogy hogyan reagálok.

Meditálok, jogázok, edzek, forró fürdőt veszek, sétálok az erdőben, alkalmazom a stresszoldó légzőtechnikát. Csendben vagyok. Vagy épp felhangosítom a zenét és táncolok. Igen, egyedül. Ápolom magam, a külsőm, ez amolyan önszeretési folyamat. Arcpakolásokat csinálok otthon, finom illatú testolajjal ápolom a bőröm esténként, figyelek a kezemre, a hajamra (ne becsüljétek alá az önszeretés eme formáját, hisz a depresszió első jelei közé pont, az önelhanyagolás tartozik). Az a lényege a külső ápolásának, mint önszeretési gyakorlat, hogy én csinálom magamnak, én ápolom a két kezemmel a testem, nem másnak fizetek érte.

Nem nézek minden nap híradót, csak a pénteki összefoglalót, világhíreket több nyelven és a helyi hírek összefoglalóját. Én kontrollálom online, hogy mit olvasok, beállítom, feliratozom, ahova úgy erzem jó lesz nekem és érdemes. Kikapcsolom a telefonom este 22.00 és reggel 9.30 között. Lekapcsolom az éles lámpákat, inkább fényfüzért, kislámpákat használok, gyeryát gyújtok. Könyvet olvasok tv kapcsolgatás helyett, és csak filmeket vagy ismeretterjesztő dokumentumfilmeket nézek, célirányosan. Színházba és kiállításokra járok. Kirándulni járok, a természetbe amikor csak tehetem. Válogatok. Mérlegelek.

Hetente eljárok egyszer legalább vacsorázni vagy kiruccanok egy italra barátokkal, avagy ők jönnek hozzám. Ölelkezem szavak nélkül a párommal és van, hogy így olvasunk együtt az ágyban. Körülbelül ennyi. De a második mondat a lényeg.

Szeretettel:

Ildikó

Szerző::

"Megtanultam, hogy magamtól nem bújhatok el, mert magamat bennem hordozom..."

Véleményed, gondolatod van? Oszd meg bátran, szólj hozzá bátran a fentiekhez!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.