Hazudtam neked…

Olykor, hiányod még elvakít percekre, még fáj érezni, hogy nem vagyok senki gyermeke. Néha, még sajnálom magam, és siratom ölelő karjaid, melyeket elvesztettem. De, ne aggódj, már nem fekszem a padlón, lábnyomod helyén. Felkeltem. Fájnak ugyan elgémberedett részeim, megdermedt szívem, álmaim és reményeim nélküled, de tudom, aminek kell, túlél mindent. Akkor is, ha olyan hangosan [...]