Álomtalan

Láttam ma magam a tükörben. Nem hiszem, hogy tetszenék neked. Magamnak sem tetszettem. Nem ismertem fel azt, aki visszanézett. Kerestem magamat, néztem merre lehetek, de nem találtam senkit, akire büszke lehetsz. Nem abban a tükörben, nem a pótcselekvésekben, a pohár borban, meg még egyben, az egyre hosszabb alvásokban, a menekülésben, az altatókban, a délutánig pizsamában [...]

Szavak…

Fájdalmas ráébredni arra, hogy vannak helyzetek, melyekben csak szavak vagy. Szépen csengő, gyönyörű, érzelmes, de eseménytelen szavak. Cselekedet nélküli. Csak mondod, csak mondod, talán önigazolásképp már nem csak magadnak, megosztod a legjobb baráttal,  esetleg leírod, talán beteszed a fiók mélyére, talán fel egy blogra, sokszor névtelenül, mert hát azért azzal már sok lenne, esetleg elsuttogod, [...]

Megadom magam!

Megadom magam, magamnak. Elég volt. Nem harcolhatok tovább ellenem. Még érted sem tehetem. Én nem vagyok. Csak létezem. Eltűnök magamból. Ezt a csatát el kell vesztenem, mert belehalok. Lassan felemészt a kimondatlan, a jobbnak lenni akarás, ami nem más, mint hiedelem, megfelelés. Elfojtás. Mássá hasonulás. Sokszor érzem rejtett őszintétlenségem. Hazudok, amikor azt mondom vigyázok magamra. [...]