Életképek

Életképek

Mezítláb sétálni a fűben, libbenős szoknyában biciklizni, fa alá ülni, kézzel enni a sült krumplit, puhakötésű könyvet olvasni, antikváriumba járni, írógépen írni, hagyni, hogy kinyissák az ajtót nekem, teát inni és egy korty konyakot löttyinteni bele, régi fekete-fehér recsegő filmeket nézni, meztelenül úszni éjszaka a tengerben, összenézni és megállni a pillanatban, leheletét érezni a tarkómon, [...]

Újratöltve

Újratöltve

Elolvastam a régi bemutatkozásom itt a blogon és bár hiába őszinte szavak halmaza megmosolyogtatott mert ugyanakkor naiv is és cserfes és teljes egészében felesleges. Nem számít hol születtem, hogy hogyan nőttem fel, hogy nem szeretem, ha a késről a kenyér morzsája a vajba ragad és azt nem távolítja el onnan a kenegető delikvens vagy, hogy [...]

Mondd csak kedvesem, te miért írsz?

A Felhő Café online irodalmi magazin áprilisi szerkesztőcsapatának tagjaival a valóság és fikció kérdéseiről beszélgettünk. Arról például, hogy mennyi igaz abból, amit leírunk? Miért fontos ez az olvasónak? Mik a félelmeink az írásaink megjelenésekor? Hogyan kezeljük a kritikát? Miért írunk?  A beszélgetés résztvevői: Nieto Mercedes, Gáspár Móni, Kiripolszky Michaela, Kiss Ildikó Judit, Kartali Zsuzsanna, Bécsy [...]

Az erdészház

Az erdészház

Köd volt. Szokatlanul sűrű, tejfehér köd. Takács M. Liliána lépteire szürke árnyékként hajoltak rá az útmenti fák. Az ágaiknál összeérő, magas bükkök mögött alig pár méterre sűrűsödő erdőt már nem lehetett látni, de Liliána tudta, hogy ott volt, hogy körülötte mindenhol csak erdő volt, és ő az egyetlen úton gyalogolt, ami kivezetett onnan. Liliána, az [...]

A repedés a lényeg

A repedés a lényeg

Azt hiszem életem mottójára találtam rá tegap éjjel miközben egy olyan szöveggel küzdöttem, ami baromira nem akart megírva lenni. Legalábbis általam nem. "Mindenben van egy repedés, így jut be a fény." - énekelte Leonard, amíg szüneteltettem a hadjáratomat magammal, mint kezdő novella gyártó és az igen kemény ételmérgezéssel, amit pár hete sikerült beszereznem egy egyébként [...]

A Picasso-portré és a rizlinges hányinger esete

A Picasso-portré és a rizlinges hányinger esete

Hogy én mennyire utálom a reggel hatkor induló járatokat, azt elmondani sem tudom. Komolyan fel nem foghatom, melyik főmuki gondolta úgy, hogy jó ötlet ilyen korán utaztatni az embereket. Nem érdekelnek azok, akik Milánóba mennek munkába vagy üzleti tárgyalásra. Én érdeklem magamat, én pedig nem aludtam semmit egész éjjel. Fél négykor jött értem a taxi, [...]

Utóhang

Utóhang

Semminek nincs olyan szaga, mint a kihányt vérnek. Nem hasonlít a disznóvágásokon érzett sült vérére, amire gyerekkoromból emlékszem. Amit anyám kihányt az másmilyen szagú volt. Olyan volt, mint a rozsdás vaskorláté a parkban házunk előtt, amin a rothadozó kúszónövény próbált életben maradni. De romlásnak induló hús szagát is éreztem, amikor anyám hányt utolsó napjain, de [...]

Szatyrok, lábtörlők, kincsek

Szatyrok, lábtörlők, kincsek

Ma van az évfordulója annak, hogy meghaltál. Hét év telt el. Azt mondják a hetes misztikus szám, hogy minden kapcsolatban fontos, vajon ez a gyásszal való kapcsolatra is igaz lehet? Talán ez hülye kérdés, mert az embereknek nincs is kapcsolata a gyásszal, csak viselik, tűrik, feldolgozzák, ki-ki amennyire bírja. Én mégis úgy érzem, hogy valamiféle [...]

Talán csak helyet kell csinálnunk…

Talán csak helyet kell csinálnunk…

... annak, amin változtatni nem tudunk. Nem tudom mióta szerepem ez, de tőlem az emberek gyakran kérdeznek. Fogalmam sincs miből gondolják, hogy van válaszom, hogy az én válaszom az övéké is lehet vagy legalábbis kiindulópont bármihez. Sokszor érzem úgy, hogy semmit sem tudok vagy azt, hogy amit igen az nagyon kevés sokszor még nekem is, [...]

A katonás sorrend esete

A katonás sorrend esete

A minap lecsót készítettem, pont úgy, ahogy nagymamám csinálta, ahogy huszonhét éve tanultam tőle. Az övé volt az igazi számomra, soha senki nem tudta úgy elkészíteni, ahogyan ő tette. Még én sem, vagyis én igen, de mégis, csak közel járok, hiányzik belőle valami, amitől soha nem lesz olyan jó, mert nincs benne az ő szeretete, [...]

Körmendi budapesti kalandja

Körmendi budapesti kalandja

Egyik kedvenc könyvem Körmendi Ferenctől 'A budapesti kaland' című regény. Nem igazán azért, mert kitűnő szépirodalmi műnek tartom, hanem mert ez volt az első könyv, amit valamiféle 'írói' és kritikus szemmel olvastam, nem csak olvasóként, aki élvezi a könyveket. Az oldalak között lapok vannak, amikre felírtam elmélkedéseimet, észrevételeimet és kérdéseimet, amelyekre majd csakis én fogok [...]

Hol vagy drága májusom?

Hol vagy drága májusom?

A május mindig az egyik kedvenc időszakom volt, visszatérően meghatározó hónapnak bizonyult életemben mindig is. Ilyenkor születtek életem legfontosabb döntései s történtek életem legszebb eseményei. Nem írhatok nektek mindig tonnás súlyú posztokat, vagy elmélkedések analizálásának analizálását, még a végén elhiszitek, hogy én milyen hú, de komoly, mindig mély érzésekben merülő valaki vagyok. Ez csak írva [...]

Hogyan szólaljak meg?

Hogyan szólaljak meg?

Elgondolkodtat időnként - főleg amióta nagyobb közönségnek írok - , hogy hogyan szóljak az olvasókhoz. Mindenkihez kell szólnom, aki olvas? Mit kezdjek azokkal, akik inkább kekeckednének, személyeskednének, szavaimat nem is olvasva, csak a saját napi frusztráltságuktól vezérelve jólmegmondanák nekem? Időről-időre átgondolom, hogy mi a célom azzal, hogy online írok. Miért csinálom. Milyen kommunikációt, érzést szeretnék [...]

Az éberség fontossága

Az éberség fontossága

Bevallom nem szeretem, hogy manapság "divatot" csináltak a mindfulness-ből és megannyi valójában hozzá nem értő ember tanfolyamokat (sokszor nagy semmit) ad el, erre a hangzatos szóra építve - amit angolul ír természetesen -, illetve prédikál róla megállás nélkül. Pontosabban akkor nem szeretem, amikor az, aki beszél róla, egyértelműen nem tudja pontosan, nem érzi igazán, nyilvánvalóan [...]

Hét év

Hét év

Ennyi ideje született meg ez a blog, The world of Ildiko néven. Igaz ez a név idén januárban megváltozott, már nem éreztem magaménak, hisz ez itt már nem csak az én világom, csupán a szavaim, amit útközben elengedek, odaadok, nektek hagyom itt, hogy általuk, amíg olvassátok őket, együtt is legyünk, valamennyire. Ti és én. A [...]

17 inspiráló nő

17 inspiráló nő

Ezt a posztot nőnapra szántam, aztán feledésbe merült, hisz azzal voltam elfoglalva, hogy tisztán kiderüljön mivel jár ez a még inkább szigorított karantén dolog, itt ahol élek. Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy lesz és még egy darabig több időm van olvasni és az írásra szánni. Karantén ide vagy oda, azért kaptam egy kedves csokrot, sárgát, [...]

Kérdések hatalma

Kérdések hatalma

Hogy mi a fontossága annak, ha kérdéseket tesz fel az ember? Ha a helyes kérdéseket teszi fel? De miért fontosabb mindennél, ha ezekre a kérdésekre őszinte, tiszta, szinte reflexszerű azonnali válaszokat adjunk, megfontoltság, átgondolás, túlgondolás nélkül? Elmesélem. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy életem felét azzal fogom eltölteni, hogy elnyomjam, hogy megszabaduljak pont attól a [...]

Konyhámba engedlek

Konyhámba engedlek

Magyarországon élő barátok, ismerősök érdeklődtek, hogy hogyan vészeltem át eddig ezt az egy hónap karantént, konyhafronton úgy, hogy azt állítom, nem pánivásároltam be és tényleg csak hetente egyszer mentem el közértbe. Egyszerűen. Alapból felszerelt a konyhám élelmiszer tároló szekrénye kiváló minőségű alapanyagokkal. A mélyhűtőm is félig legalább mindig tele van, bár bevallom, szeretnék egy nagyobb [...]

Világhírű olasz múzeumok ingyen, online

Világhírű olasz múzeumok ingyen, online

Nehéz időket járunk és azt gyanítom nem lesz könnyebb, jobb egyhamar. Ezt kaptuk, ezt kell megoldanunk és a célra koncentrálnunk, éberen figyelve és nem pánikba esve. Sokan megijednek még az ötlettől is, hogy otthoni karanténba kényszerülnek hetekig, úgy érzik, csapdába kerültek, és úgy, hogy nem tudnak magukkal mit kezdeni majd egy idő után. Szeretnék ezen [...]

Így emlékezz vissza a múltra úgy, hogy ne törjön össze újra

Így emlékezz vissza a múltra úgy, hogy ne törjön össze újra

Kérdezhetnéd, hogy mi a fészkelő kiscsibéért akarna bárki is visszaemlékezni bármire, ami olyan rossz, hogy esetleg összetörhetné újra. Esetemben például azért, hogy írjak róla, hogy inspiráljon, ihletet adjon egy témában, vagy, hogy pontosan elmeséljem, mit adott, mit vett el, és ezáltal a leírt dolgok által, adjak valamit, némi útravalót, segítséget másoknak is. Író, olvasó emberként [...]